Ne felejtsd el megvenni a lottót! – szólt még férje után Marika amikor a buszról leszállva szétváltak útjaik a kisváros piacán. A szombat délelőtti szokásos nyugdíjas program, a nagypiac bejárása. Friss zöldség, gyümölcs, az unokáknak édesség vagy játék és időnként ruhanemű beszerzése. Minden egy helyen. Az évek múlásával egyre jobban át kell gondolni mi kerül a kosárba, nem csak az infláció miatt, hanem a gyengülő karok, kezek teherbírása sem a régi már.
A gyerekeknek sok a dolguk, még szombat délelőtt is rohangálnak, intézkednek. Az egyik unokának meccse van, a másik kirándul a cserkészekkel, a harmadik már vezetni tanul, de még mindet kísérni kell, fogni a kezüket. Így aztán ebédet főzni nem jut idő, vagy rendelnek valahonnan valami kevésbé egészségeset, vagy a mamához kéredzkednek be ebédre. Aki persze jó szívvel látja őket, csak mondják meg mit szeretnének. Húsleves, cérnametélttel? Rántott hús petrezselymes burgonyával, vagy pörkölt galuskával és ecetes almapaprikával? Rétes legyen vagy palacsinta? Mama számol, összead, vásárol – miből mennyit kell venni? A szokásos árusok a szokott helyükön. Szép házi tojás, finom hurka, kolbász, piros retek, zöld paprika. Ropogós friss kenyér és kakaós csiga. Méz is kell a teához és milyen szép a szőlő! Ezalatt a papa a kisboltban kiállja a hentespultnál a sort, beszerzi a legfontosabb összetevőt – de nem ám a pultról! Hátul van félretéve a legszebb darab Laci bácsinak, Jóska a hentes kacsint és már hozza is. A sorban állók tisztelettel vegyes irigységgel nézik a kisöreget, bárcsak nekik is a pult alól jutna hús! A kassza után irány a kis téren a bisztró, még melenget az októberi napsütés, jólesik kiülni egy kávéra. A tér másik oldalán utcazenész kellemes slágerekkel színezi a napfényt. A buszról ismerős arcokkal egy kis kvaterkázás, némi unszolás után egy-egy jéger vagy unicum lecsúszik – minden héten más fizeti a kört. Nincs a világon olyan probléma amit itt nem oldanának meg percek alatt a bölcsek.
Lassan befut a Mama is, szépen megbeszélik ki mire jutott, lassan indulni kell a buszhoz, mert az csak óránként egyszer jön. Szedelőzködnek, elosztják a szatyrokat – nehéz a sütőtök, de megéri cipelni, sülő illata és aranyló melegsége az őszi esték fénypontja a kis lakásban. A busz szépen becsorog a megállóba, még ülőhely is akad.
Otthon kipakolás közben a kérdés – lottót feladtad? Megállnak a kezek, Papa felnéz, tekintetük találkozik. Elfelejtettem. De mit bánom! Te vagy az én főnyereményem!
