Mit csinál a tornacipőm amikor senki nem látja?
Azt gondolja magáról ő minden tornacipők legjobbika
A tornacipőm frissen ébred, nem nyomkodja a szundi gombot, nem kávézik, rögtön futna, messze kirándulna
A tornacipőm nem ölt nyelvet senkire, elnéző mosollyal nyugtázza ha véletlenül rálépnek
A tornacipőm kerüli a tócsákat, a kutyagumit hírből sem ismeri a rágókra ügyet sem vet
A tornacipőm vigyáz a fűzőjére, nem hagyja lógva, elegáns masniba kötve viseli
Ha megázik otthon újsággal vigasztalódik, könnyeit felszárítja, másnap menetkész újra. Hóban gázol ha kell, sárban csúszkál, homokban elmerül de mindent túlél mint Bear Grylls
A tornacipőm imádja a pedálokat, akár autó akár bicaj, ő csak nyomja, tapossa lelkesen, arról ábrándozva, hogy egyszer neki is lesz „egymillió balesetmentes kilométerért” plecsnije mint a buszvezető bácsinak
A tornacipőm nem flancol, nem ölt bőrszerkót, sem selyemzakót ha mulatni megy
A tornacipőm télen sem vesz szőrmét magára, megrögzött állatvédő
A tornacipőm irodában nem szeret ücsörögni, inkább az erdőt járná folyton
Utálja a lifteket, a lépcsők nagy rajongója, megszámolja a fokokat újra és újra
A tornacipőm felveszi a ritmust ha zenét hall, de stabilan áll ha buszon közlekedik
A tornacipőm nem irigykedik elegáns társaira, nem vágyódik magas sarkakra, nubuk bőrre, lakkozásra, vaxos fényre,
A tornacipőm nem finnyáskodik, bármilyen zoknival szóba áll, akár boka, akár hosszú, fekete vagy fehér, esetleg bohókás, de akár mezítlábbal is barátságba keveredik hamar
A tornacipőm a Mátrában farkasokat szelídít és velük vonyít a holdra
A tornacipőm álmában maratont fut, hegyekre mászik, lusta gazdáját hiperaktívra cseréli
De a tornacipőm mégis vidáman ébred, mert ő is mindig jobb lábbal kel, ugyanolyan babonás mint aki viseli.
