Hol van az a figura? Azonnal hozzák ide! – csapkodta az asztalt ordítva a Miniszterelnök. A kabinetirodában mindenki falfehér arccal rohangált és vadul telefonált, hogy előkerítsék valahonnan az idegent.
Egy héttel ezelőtt bukkant fel a kistermetű, csillogó zöld ruhás lény, aki minden erejével azon volt, hogy egy igen fontos üzenetet átadjon, méghozzá az Intergalaktikus Tanácstól. Egy csütörtök délelőtt próbált meg besétálni a Parlament épületébe. A posztos természetesen megállította és átirányította őt a látogatóközpontba. A föld alá süllyesztett információs irodában a kezébe nyomtak egy hétoldalas űrlapot, melyben részletesen kellett volna leírnia származási helyét, anyja nevét, állampolgárságát, vércsoportját, étel intoleranciáját és még megannyi fontos dolgot. Olyan rubrika viszont nem volt, hogy mi a jövetele célja, így hát a teremőrhöz fordult segítségért. Az idegen elmondta, hogy honnan érkezett és a jövőt erőteljesen befolyásoló üzenetet hozott a Föld nevű bolygó vezetőjének. Az őr nagyot nevetett és szépen elküldte a látogatót, hogy ebben az esetben keresse fel Űrstratégiáért felelős minisztert a Várban. Magában pedig jót kuncogott az elit helyen posztoló társain, akikhez irányította ezt a fura kis szerzetet.
A kistermetű látogató zokszó nélkül megindult a megadott irányba. Átkelt a felújított Lánchídon, megcsodálta a kővé dermedt oroszlánokat és a Budavári Siklóval feljutott a várba. A Kolostor kapujában azonban újfent elakadt, a dupla őrség útját állta.
- Belépési engedély nélkül ide ugyan emberfia nem léphet be! – közölték vele a tényállást.
- És aki nem emberfia? – érdeklődött a jövevény. – A Szíriusz 13 csillagról érkeztem, Zifirit fajtájú lényként keletkeztem 32 elatron, azaz 113 földi évvel ezelőtt. Az Intergalaktikus Tanács nevében hoztam igen fontos üzenetet.
- Ide mindenkinek engedély kell és punktum! Nem lehet csak úgy ki és be mászkálni itten! Egyáltalán milyen ügyben jár itt?
- Az Űrstratégiai minisztert keresem, egy nagyon fontos üzenet miatt!
- A miniszter úr házon kívül tartózkodik, most mutatja be az ŰrÜzenet SámánDobokkal – azaz ŰÜSD! – programot. Az EU-s pályázat határideje előtt eredményt kell felmutatnia a földönkívüli kommunikáció területén! No, de ha mégis fogadná magát, akkor sem mehet fel belépési engedély nélkül!
- Hol kaphatok olyan engedélyt, kérem? – kérdezte udvariasan.
- Valamelyik minisztériumban például a Miniszterelnöki Hivatalban. Menjen a Kossuth térre, ott majd eligazítják!
Az idegen nem ellenkezett, szót fogadott az őröknek. Visszaballagott tehát a Duna másik oldalára, hogy megpróbáljon belépési engedélyt szerezni a legfőbb vezetőhöz. A portaszolgálatos kolléga még új volt, nem hajtotta el rögtön, hanem jóindulatúan meghallgatta és a fejét vakarva tárcsázott egy belső melléket.
- Piroska drága, van itt egy úr aki valamilyen fontos ügyben jött de nem tudja pontosan kihez, de okvetlenül egy vezetővel kell beszélnie mert a várból küldték.
A telefon másik oldaláról éles rikácsoló hang hallatszott, Piroska minden aznapi keservét belezúdította a telefonkagylóba, végül az engedélykezelési főosztályra irányította az ügyet. Tudta, hogy Kavicsosné van bent aznap és rettenetesen utálta, mert sokkal jobb süteményeket sütött nála. Bajlódjon csak vele az a hárpia!
Nemsokára a 214-es szoba ajtajában állt az idegen, Kavicsosné átható pillantása kereszttüzében.
- Mit mondott milyen ügyben? – kérdezte a hívatlan vendéget orrnyergére tolt szemüvege fölött.
- Föld megmaradási ügyben.
- Akkor miért ide küldték, miért nem az Agrárminisztériumba? – horkantott nagyot Kavicsosné és már tárcsázta is a szomszédos épületet. – Etelka? Van itt egy úr, valamilyen föld ügyben jár el, átküldöm hozzátok. Igen, hoztam a lekvárból, várj csak megkérem az urat, hogy vigye át neked! Ugye lesz olyan kedves? – kérdezte az idegent most már sokkal nyájasabb hangon, mosolyogva.
- Egy csomagot? Természetesen! Fajtám fő küldetése az intergalaktikus térben történő üzenet és csomag közvetítés! – válaszolt amaz.
Így hát a hírhozó akadálytalanul besétálhatott a Földművelésügyi Minisztériumba, ahol már leszóltak a portára, hogy engedjék fel szépen a zöld kabátos urat a 334-es szobába Etelkához. A csomagot az asztalra helyezve épp belekezdett volna a mondandójába, de Etelka megelőzte.
- Nagyon kedves Öntől, hogy áthozta a csomagot! Jó tett helyébe jót várj! Egy finom kávét?
- Kávé? – kérdezte meglepődve a küldönc, de már a kezébe is kapta a friss, gőzölgő feketét.
- Cukor, tej, tejszín?
- Igen!? – zavarodottsága fokozódott.
Etelka lelkesen megküldte a csésze kávét két kanál cukorral, tejet és tejszínt is löttyintett mellé és az asztala mögé huppanva a saját csészéjéből szürcsölt egy kortyot.
- No, mi a gond? Túl forró? Kicsit fújja meg, de ne hagyja kihűlni! – látta el jótanácsokkal a vendéget.
A kávé finom illata felkeltette a küldönc érdeklődését, így aztán óvatosan belekortyolt a csészébe. Receptorai azonnal jelezték, hogy ez a folyadék igen komoly mennyiségű üzemanyagot tartalmaz az emberi szervezet számára, azonban az ő fajára veszélyes lehet ekkora mennyiségben. Így hát letette a csészét és a szájában lévő kortyot egyszerűen a padlóra köpte. Etelka elsápadt.
- Hogy merészeli? Mi ez a viselkedés? Ez nem kocsma kérem! – kezével már nyúlt is a telefonhoz és hívta a biztonsági szolgálatot. Az őrség futva érkezett és nagy robajjal lökte be az ajtót, majdnem kilapítva az ártatlanul pislogó idegent. A nagy rebellióra az államtitkár is kinézett a párnázott ajtó mögül.
- Etelka! Mi folyik itt? Épp a miniszterelnökkel beszélek telefonon!
- Én kérem belépési engedélyért jöttem, hogy beszélhessek a vezetőjükkel! Nagyon fontos lenne, az Önök érdekében! Egy aszteroida… – kezdte az idegen, de az őrség már terelte is kifelé a folyosóra így befejezni már nem tudta a mondandóját.
- Micsoda bolondokháza! Hogy került ez ide? Miféle maskara volt rajta? – méltatlankodott az államtitkár.
- Fogalmam sincs államtitkár úr! – lódította Etelka, esze ágában sem volt felvállalni, hogy a botcsinálta lekvárfutár miatta jutott idáig.
Lefelé menet az őrök két oldalról szorosan fogták az idegen karját és közben kioktatták, hogy menjen a sóhivatalba engedélyért. A kapu előtt az idegen a pontos útirányról érdeklődött. Az idősebb őr felhúzta a szemöldökét és mérgesen közölte, hogy egyenesen Kukutyinba menjen.
A csillogó zöld szkafanderes idegen megköszönte az útbaigazítást és elindult a Duna irányába, miközben a térképen lefutatott egy keresést. A jelek szerint ez a szomszédos országban található Cucuteni lesz, így hát a Duna partján beszállt egy csillogó szivar alakú járműbe és nagy sebességgel elhúzott délre. Útközben azon bosszankodott, hogy a Tanács lassú bürokratikus döntéshozatala miatt nem jutott elég idő normálisan felvenni a kapcsolatot a veszélyeztetett bolygóval. Nem az első és nem is az utolsó eset – gondolta keserűen miközben feltöltötte a fordítókészülékébe az újabb célállomáson használt nyelvet.
Pár nap múlva a piros telefonon jelentették, hogy egy hatalmas aszteroida tart a Föld felé.
(Az írás megjelent a Hallhatatlanok című sci-fi antológiában 2023-ban)
