A szőke cicababa behajolt a nyitott ablakon a fekete BMW utasoldalán.
- Figyi Peti, akkor jössz értem szoli után? – kérdezi nyafogva.
- Ööööö, izé, nem tudok mert a Sanyival megyünk bizniszbe. – hallatszik bentről az elektronikus zene dübörgését túlkiabálva.
- Jól van akkor majd Jucus hazadob, este tali, puszcsi!
A motor felbőg, a soktízmilliós luxusautó bevág a forgalomba, egy nyugdíjas bácsi ijedten tapos a fékbe a kis öreg autójában. A fekete autó sofőrjének már máshol járnak a gondolatai, várja őt Erika, a masszőrlány akivel az utóbbi hetekben már nagyon közeli kapcsolatba kerültek egymással. Ki kellene már dobni Lizát – gondolja, lassan kifogy a hazugságokból.
Liza a szoli előtt még betipeg a kisboltba egy üveg alpesi forrásvízért. Tudja, hogy fontos a hidratálás, hiszen egy ideje már építgeti fitneszmodell karrierjét. A kisboltban Zoli az eladósrác folyamatosan őt bámulja. Liza igyekszik flegma ábrázattal vásárolni, de azért titokban tetszik neki ez a rajongás. Zoli fülig szerelmes a lányba, egy rossz házasság gyötri mindennapjait, inkább a boltban ül reggel 6-tól este 10-ig minthogy otthon veszekedjen. Ma végre összeszedi bátorságát és randira hívja ezt a tüneményt. Tudta, hogy Liza a szolárium előtt bejön majd vízért, elő is készítette a pulthoz és tiszta pólót vett fel – pedig ilyen sűrűn nem cseréli.
- Egy üveg kiváló minőségű víz behűtve, hölgyem, parancsoljon! – próbál lazán beszélgetést kezdeményezni Zoli.
Liza egy félmosolyt engedélyez, de megretten mikor Zoli szemében meglátja a csillogást.
- Engedd meg kérlek, hogy meghívjalak erre a vízre! – kéri Zoli, majd folytatja – És egy kávéra is szoli után, itt a közeli cukrászdában!
Liza csak bámul földbe gyökerezett lábbal. Micsoda szemtelen fráter, hogy képzeli! Méghogy ő egy bolti eladóval randizzon? Túlméretezett trendi napszemüvege elrejti zavarát, így egy kis időt nyer mire válaszolni tud:
- Szoli után sietek, letört a körmöm, rendbe kell hozatnom!
Felkapja a kikészített palack vizet és kifordul a boltból. Zoli leforrázva áll, csak jó órával később jut eszébe a kasszába tenni az üveg víz árát a saját zsebéből. Este tízkor úgy húzza le a redőnyt a bolt ajtaján, mint akinek a világ összes bánata a vállát nyomja. Még rágyújt egy cigire, tudja emiatt is veszekedés lesz, az asszony ki nem állhatja cigifüstöt. Pedig megismerkedésük idején még együtt szívták a haveroktól tarhált cigit a Tabánban a májusi koncerteken és nagyon szerették egymást. De Zsuzsa nagyon megváltozott az évek alatt, óvónőként minden napja egy végeláthatatlan háború. Gyakran szokta magát Tom Cruise-hoz hasonlítani a Holnap határa című filmből, ahol mindig újra kezdődik a nap, aminek a végén epikus csatában meghal a főhős. Párjában Zoliban nem a Verduni Angyalt látja, a szövetségest, hanem az ellenséges faj omegáját, akit el kell pusztítania a szabadulása érdekében. Így hát boldogtalan házasságuk ketrecében minden nap megküzdenek egymással. Mikor meglátja, hogy Zoli üres kézzel jött haza – pedig reggel odarakta a bevásárlólistát a lakáskulcsa mellé – éktelen haragra gerjed.
- Teljesen mihaszna vagy! – vágja a fejéhez. – Miből főzzek holnapra ebédet?
- Tűzriadó volt, hirtelen kellett eljönnöm ma – rögtönöz Zoli, de közben máshol járnak a gondolatai. Arra gondol, lefekszik az ágyba így ahogy van ruhástól és soha többé nem kel fel.
Zsuzsa csak nézi, egy pillanatra meg is sajnálja talán. Nem lehet nem meglátni a szenvedést Zoli arcán. Úgy dönt holnap reggelre halasztja az igazi tűzáradatot, nemsokára kezdődik a kedvenc sorozata, nem fogja emiatt a lúzer miatt azt is kihagyni.
Másnap reggel azonban Zoli már nincs mellette az ágyban mikor felébred. Duzzog kicsit, majd kimegy a konyhába kávét főzni. Eszébe jut. hogy már vagy egy hete nem hívta fel az édesanyját. Most sincs kedve, hozzá, majd azt mondja elromlott a mobilja és szervízbe kellett adni. Épp elég most, hogy indulni kell a csatába, gondolja miközben a fürdőszobában sminkel. A kis Dávidka ma jön újra az oviba, a múlt héten beteg volt, így kicsit nyugodtabb volt az a pár nap. Dávidka egy született bajkeverő, szülei a kisváros urai, sikeres vállalkozók. Ennek megfelelően a gyermek már középső csoportban arroganciával beszél az óvónőkkel, és semmilyen szabályt nem tekint magára nézve betartandónak. Zsuzsa néninek már rángatózik is a szeme, alig tudja befejezni a sminket. A csoportszobában még kellemes csend van, reggeli szellőztetés, lassan szállingóznak a gyerekek. Dávidka az utolsók közt érkezik, általában csikorgó fékekkel parkol le a terepjáróval apu, így a leghátsó csoportszobában is tudják, megérkezett.
- Apa ugye délután jössz értem és megyünk fagyizni? – kérdezi Dávidka mielőtt kiszáll a terepjáróból.
- Jaj, kisfiam ne butáskodj, apa dolgozik. Majd Timivel elmész fagyizni, adok neki pénzt.
- De apaaaaa, megígérted!
- Timike elvisz fagyizni, na menj csak gyorsan, apa siet. Puszi!
A terepjáró kikapar ahogy a sofőr gázt ad, Dávidka szomorúan néz utána. Bosszúból hat gombóc fagyit fogok kérni és leejtem majd, hogy Timit idegesítsem – gondolja. Amúgy kedveli Timit, a bébiszittert, ő legalább megfogja a kezét mikor sétálnak haza és mesél is neki este, ha apuék bálba mennek és későn érnek haza.
- Szervusz Dávidka! Hoztál igazolást? – fogadja őt Zsuzsa néni az ajtóban.
- Milyen igazolást? – kérdezi a kisfiú.
- Orvosi igazolás arról, hogy meggyógyultál.
- De hát meggyógyultam, itt vagyok, nem látod?
- Sajnos orvosi papír nélkül nem jöhetsz vissza az oviba.
- A doktorbácsit megette az oroszlán akit a szobámban tartok. Roárr! – ordít Dávidka és beszalad a csoportszobába, persze nem váltócipőben.
Zsuzsa néni fáradtan legyint, nincs értelme erőlködni. Az óvoda vezetése lekötelezettje az apukának, a teljes épület felújítását féláron végezték tavaly az építőipari cégei. Igaz a csempe itt-ott már hullik, és a festés sem túl szép, de legalább olcsón elkészült.
Krizsán úr, a terepjárójával a régi sóderbányához siet. Elszámolnivalója akadt egy emberével. Nem szereti, ha megpróbálják átverni, ez a fiú pedig megpróbálta. De lebukott. A bömös Peti, ahogy a kisvárosban ismerik, már várja őt. Fekete autója a régen irodaként funkcionáló konténer mellett parkol, gazdája viszont kevésbé kényelmes helyzetben, egy sóderbucka mögött térdel hátrakötött kézzel. Krizsán úr emberei már kezelésbe vették, mire a főnök befut elő legyen készítve. Ez tetszik Krizsán úrnak, az évek során beléjük vert félelem tartja össze a csapatot. Nincs kiszállás, aki bukik annak vége. Kényelmesen leparkol, kiszállás előtt még előkeresi kedvenc szivarkáját a kesztyűtartóból. Nem dohányzik, de úgy gondolja a keresztapa imidzshez hozzátartozik a szivarka is. Fontosabb alkalmakkor egy szálat elszopogat, de vigyáz nehogy letüdőzze, a köhögésroham nem túl gengszteres.
- Petikém, Petikém, hát miért vagy hálátlan? – lép oda a vérző orrú fiatalhoz.
- Nem csináltam semmit, ez valami félreértés! – motyogja Peti.
- Persze, persze. Mindig ezt mondjátok. A múltkori szállítmányból egy elég komoly részt megdézsmáltál. Azt hitted nem jövök rá?
- Az nem úgy volt Papa! – hebegi riadtan Peti – A Sanyi mondta, hogy azt a másik csomagot majd ő elviszi. Én nem tudtam semmiről!
- Hahaha, gyenge kifogás! De majd megbeszélitek a barátoddal Sanyival a gödörben hátul.
Krizsán úr ezzel elfordul és elpöcköli a szivarkát, ami földet érve még pattan kettőt, a parázs kiesik belőle és füstölög tovább. Mindig csak a kifogások – gondolja és elmosolyodik. Neki is szüksége lesz otthon ma egyre mikor este átmegy Timikéhez szórakozni.